Mivel ebédről volt szó, és az egy főre eső tényleges ár 500 RMB felett volt (nem számítva a Klook által felszámított foglalási díjat), az ételekhez felhasznált alapanyagok átlagosak voltak (például a tálban lévő ételhez kacsahúsgombócot használtak). Ami a legjobban tetszett ebben a látogatásban, az a lány volt, aki minket fogadott: élénk, vidám, de egy kicsit félénk is. Ha valamit nem értettünk, aktívan használta a telefonos fordítót, hogy utánanézzen és elmagyarázza. A kezei a sok hideg víztől pirosra fagytak, de a vendégek előtt végig megőrizte a tartását és az udvariasságát. Tényleg, ilyen aranyos lányt Kínában alig látni, csak miatta is érdemes lenne újra eljönni! A turistáknak azt javaslom, hogy ebédre menjenek kaiseki étterembe, egyrészt este sokkal drágább, és előfordulhat, hogy zajos, ittas vendégekkel találkoznak, másrészt este a sok étel nehezen emészthető, harmadrészt este sötét van, és nem látszik jól a kert. A teaház mögött folyik a Takano folyó, melynek csobogó vize nagyon kellemes. Az étkezés végén a pincérnő a verandán várt, majd az ajtóig kísért minket, és a hideg szélben addig várt, amíg fel nem szálltunk a buszra, meghajolva búcsúzott. Ez a kitartás, amellyel minden asztal vendégeit kezelik, valóban egy apró szelete annak, amiért érdemes megtapasztalni a japán kaisekit.