Ez egy meglehetősen kellemes kamakurai és Enoshima-i egynapos kirándulás volt, melynek legnagyobb fénypontja a jól megtervezett időbeosztás volt, ami lehetővé tette, hogy az ember nyugodtan élvezhesse a helyi hangulatot.
Reggel a Tokió állomás (M1) kijáratánál vártuk az idegenvezetőt. Nagyon figyelmes volt, előző este elküldte az útvonaltervet és a találkozási pontot, majd útközben bemutatta a helyszínek különlegességeit.
Az útvonalat szándékosan úgy alakították ki, hogy elkerüljék a rohanó, felületes nézelődést, és elegendő rugalmas időt biztosítsanak. Akár a vonaton ülve néztük a Shonan partot, akár a Gokurakuji állomás peronján vártuk a vonatot a szélben, ez a „lassú” tempó tette lehetővé, hogy igazán megismerjük Kamakura mindennapi arcát.
Az Enoden (Enoshima Electric Railway) mondhatni az élmény lelke volt. A retró zöld vonattal utazva a házak és a tengerpart között, az ablakon át minden képkocka olyan volt, mint egy filmjelenet. Az útvonal teljes mértékben kihasználta a vonat spontán jellegét, nem csupán közlekedési eszközként tekintett rá, ami nagyon jól sikerült.
Az útközbeni megállók különösen kellemesek voltak:
· Shonan part: Elegendő idő volt ahhoz, hogy a töltésen állva nézzük a szörfösöket és a csillogó tengert, és átérezzük a klasszikus japán nyári hangulatot.
· Enoshima: Nagyon ajánlott saját költségen jegyet venni a felvonóra (3 szakasz) a hegyre (ez sok időt és energiát takarít meg). Útközben különböző szentélyeket lehet meglátogatni, délben pedig szardellát és tengeri csigát ebédelni. Lassan sétálva lefelé, bőven volt idő felfedezni a lépcsők közötti kis boltokat, vagy csendesen nézni a fény és árnyék játékát a kilátóban, kávézni vagy egy tál vörösbab levest enni.
Ilyen tempóban lehetett Kamakura tengerét, vonatát, ősi templomait és emberi melegségét a szívünkbe zárni. Bár az időjárás kissé csalódást okozott, és nem láttuk tisztán a Fuji hegyet, ha lesz rá lehetőség, ugyanezzel a tempóval szívesen visszatérnénk.