Sun Peng, a kiváló idegenvezető, maximális pontszámot érdemel. Teljesen ismeri Kumamotót, és bemutatta az összes látványosság jellemzőit. Őszintén szólva, a kisvonat nem igazán éri meg, haha, 2300 jen/fő, és csak a hegyeket láttuk. Nem olyan szép, mint a Miyazaki kisvonat Tokióban vagy Hakone-ban. Kár, hogy ma nem lehetett csónakázni a Takachiho-szurdokban, a kilátás szép volt, bár egy kicsit elmarad a Hokkaido-i Kék-tótól. Az egyetlen rossz pontot az idegenvezetőnek adom, amiért elvitt minket a Takachiho szentélyhez ⛩️. Nem az a baj, hogy elmentünk, hanem az út tényleg nehéz, készüljenek fel rá. De visszafelé a parkolóba az idegenvezető azt mondta, hogy kövessük a Google-t a harmadik parkolóhoz, ami katasztrófa lett volna! Feltétlenül vissza kell menni arra a lejtőre, és onnan egyenesen a harmadik parkolóhoz. Amikor a szentélyhez mentek, van egy elágazás, figyeljétek a harmadik parkoló irányát jelző táblát, az csak 300 méter. Semmiképpen ne kövessétek a térképet! Egy nagy csoport voltunk, és szerencsére én láttam a táblát, amikor jöttem, különben a térképpel teljesen eltévedtünk volna! Az idegenvezető által ajánlott sajtos zsemle rendben volt, a fánk is, benne fagylalt volt. A nyári jeges tea különlegességet nem kóstoltam. A lóhús sashimi és a grillezett hús rendben volt, de ne várjunk sokat, a marhahúshoz képest egy kicsit gyengébb. Az idegenvezető a Kusasenri-nél kulcstartót ajánlott, de nem vettem, lóolajos arckrémet sem, hűtőmágnest viszont igen. A zöld házat kicsit nehéz megtalálni, figyelmesen kell keresni. Marhahamburgert már nem volt. Az egyetlen dolog, amit szerintem érdemes ajánlani, az a fagylalt, amit az idegenvezető nem ajánlott. Ha arra jártok, ne felejtsétek el megkóstolni a múzeumban a fagylaltot! Ja, és még annyit, hogy a Kusasenri-re szánt idő nagyon rövid. Ha felmásztok a kilátóhoz, majd le, és még enni vagy vásárolni is akartok, akkor elég szűkös lesz az idő. Készüljetek fel arra, hogy csak fagylaltot esztek! A hűtőmágnes nagyon aranyos, érdemes megvenni, 800 jen! Végül pedig a Tenkaiten ramenről: kicsit nehéz volt megenni, a kemény tészta nagyon sós volt, nem olyan finom, mint az oszakai Ippudo, haha. Az Ippudo is sós (állítólag a ramenet borhoz eszik). A Guhua sült rizs: olyan ízű, amit Kínában bármelyik étteremben el tudnak készíteni, nem érdemes Japánban külön megkóstolni, hahaha! Ez a csoportos utazás összességében rendben volt, csak az idő volt kicsit szűkös, persze sok helyre mentünk, és nem egyéni utazás volt, haha! Ha lesz még lehetőség, újra csoportos utazásra megyek!