Az útvonal tökéletes volt, és elsősorban KEN testvérnek, a sofőrnek és idegenvezetőnek szeretnék köszönetet mondani! KEN testvér nagyon korán érkezett, hogy felvegyen minket, és nagyon figyelmesen gondoskodott mindenkiről. Az első állomás a Cingjing Farm volt. Az út nem volt rövid, ráadásul kanyargós hegyi úton haladtunk, és azon gondolkodtam, vajon unalmas lesz-e, de egyáltalán nem volt az. KEN testvér már a hegyre vezető út előtt elkezdett sok érdekes helyi történetet mesélni, ami szuperül elűzte az unalmat. Amikor KEN testvér elhaladt egy hely mellett, mindig megosztott néhány részletet. A hegyre vezető úton láttuk, ahogy a káposztát szállító teherautók jöttek le a hegyről, megismerkedtünk az őslakosok életmódjával, kultúrájával és művészetével, még az elhaladó helyneveknek is megvolt a maguk története. KEN testvérnek köszönhetően sokat megtudtunk Nantou-ról. Nantou hegyei valóban gyönyörűek. Amikor beléptünk a hegyekbe, akkor éreztük meg igazán, mi az a réteges, buja zöld, a hegyeknek nincs végük. Az autóban néha elhaladtunk sziklák és szakadékok mellett, a távolban folyómedreket láttunk. Éppen száraz időszak volt, így a folyómedrek olyanok voltak, mint néhány karcolásnyom, sekélyek, rajtuk néhány halványan tükröződő, széles, vékony tükörrel. A táj lenyűgöző volt. Amikor megérkeztünk a farmra, az időjárás gyönyörű volt, a kék ég és a fehér felhők alatt az idő is megállt, lassan érezni kezdtük, hogy a hőmérséklet hűvösebbé válik, a juhok szaladgáltak a lejtőn, és apró virágokat nyitottak a zöldellő füvön. A sétány a hegy oldalán épült, néhány ló legelészett a lentebbi síkságon, a távolban pedig összefüggő hegyvonulatok húzódtak, homályosan, csak a körvonalak maradtak, és egybeolvadtak a mélykék éggel. A sétányon végigmenve az kijáratig, KEN testvér felvett minket, hogy ebédeljünk, majd elvitt minket az útvonal második állomására, a Sun Moon Lake-hez. Amikor kiszálltunk az autóból, először a Sun Moon Lake felszíne vonzott minket. A Sun Moon Lake tágasabb volt, mint gondoltuk, smaragdzöld felszíne feneketlennek tűnt, és éppen apró napsugarak hullottak rá, csillogva, mint a szélben kibontakozó, könnyű és vékony selyem. Hajóval utaztunk a tavon, a hangulatunk vidám volt, a szellő az arcunkba fújt, és a kora nyári hőség is csökkent néhány fokkal. KEN testvér tovább magyarázott nekünk, fokozatosan elmélyítve a Sun Moon Lake-ről alkotott képünket. A hajó több kikötőben is megállt, a part menti sekély vízben még halványan látszottak a kis halak, azt hiszem, ők is olyan boldogok voltak, mint én. A szabadidőnkben elsétáltunk a Yuchi Township Farmers' Association Ita Thao fiókjához, és vettünk Hongyu fekete teát. Úgy tűnik, ha az ember a Sun Moon Lake-hez jön, illik magával vinni egy kis fekete teát. Az út menti kis boltban vásárolt Assam tejtea is nagyon finom volt. Visszafelé hajózva még a felvonót is láttuk, ami még kellemesebbé tette az utat. A naplementében a Sun Moon Lake vize mélyebbé vált, és olyan gyengéden simított el minden gondot. Bár nehéz volt elválni, eljött a hazatérés ideje. KEN testvér visszavitt minket, és ismét nagyon figyelmesen szólt, hogy vigyázzunk a személyes tárgyainkra. A hazafelé vezető úton láttuk, ahogy a nap lenyugszik, az út menti mezők aranyosan csillogtak, a nap melege lassan elillant, a telefonunkban egyre több kép gyűlt össze, és a szívünkben azt gondoltuk, hogy ez a nap valóban nagyon boldog volt, és észrevétlenül el is telt. Leszállt az éj, és végre visszaértünk Taichungba. KEN testvér türelmesen visszavitt minket a szállásainkra, és elbúcsúzott tőlünk. Nagyon hálás vagyok KEN testvérnek, és nagyon hálás vagyok ennek az egynapos túrának. Olyan volt, mint egy különösen szép álom. Nagyon szeretem Nantou hegyeit és vizeit. Talán egy nap, ha szorongást érzek, és visszatekintek erre az utazásra, eszembe jutnak azok az érdekes kis történetek, azok az aranyos kis bárányok, azok az aranyos hullámok, és a szívem is megnyugszik. Nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam visszatérni!
Továbbiak